Egy életem, egy halálom…?

Ma pontosul a Nyilas Telihold és még előtte szeretettem volna megtenni az első bejegyzést, elkezdeni a blogírást, amit oly régóta halogattam.

Számomra hatalmas kilépés ez a komfort zónámból, mert ez itt személyes lesz. “Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.” Karinthy.

Az írást szeretném saját terápiás folyamatomra is felhasználni, ha ebből bárki meríthet az külön öröm lehet.

Mivel többet éltem itt a földön, mint ami visszavan az átlépésig, nos egyre erőteljesebb bennem a számvetés. Sok mindent máshogy csinálnék, de akkor annyit tudtam és nem bánthatom magamat utólag ezért, csak levonhatom a tanulságot belőle.

Hittel vallom, hogy a Gondviselő szeret. Tudom, érzem, mindig jelen VAN, jelez és csak rajatm áll, hogy mennyire vagyok képes venni is a jelzéseit. Azért vagyok itt én is, mert szeretnék szeretni, jól, bölcsen.

Ezennel elindítottam ezt a folyamatot, amiben leírom a gondolataimat érzéseimet.

Ma milliószoros nap is van és ezt megragadva, kívánom magamnak és minden létezőnek, a földi és isteni szempontból tekintve minden jót, szépet, áldást. Szeretetteli áramlást, jó létet!